Egy mozgalom, amely átalakítja a bor világát
A természetes bor egy szűk körű kuriózumból, amelyet párizsi borbárokban vitattak meg, globális mozgalommá fejlődött, amelynek dedikált importőrei, éttermei és fesztiváljai vannak minden kontinensen. Alapvető kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mi a bor — és minek kellene lennie.
Mi tesz egy bort „természetessé"?
Nincs jogi meghatározás, és a vita dúl tovább. De a természetes bor általában ezekhez az elvekhez igazodik:
- Biogazdálkodás vagy biodinamikus gazdálkodás — Nincs szintetikus peszticid, herbicid vagy műtrágya. Sokan tovább mennek biodinamikus készítményekkel.
- Kézi szüret — A gépi szüretelést túl agresszívnek tartják.
- Természetes élesztős erjesztés — A szőlőhéjon jelenlévő vadélesztők használata a kereskedelmi laboratóriumi törzsek helyett.
- Minimális vagy nulla szulfitadagolás — A szulfit a bor egyetemes tartósítószere. A természetes termelők nagyon keveset vagy egyáltalán nem használnak.
- Nincs derítés vagy szűrés — Ennek eredményeként a borok zavarosnak tűnhetnek.
- Nincs adalékanyag — A hagyományos borászat több mint 70 adalékanyagot engedélyez, beleértve a cukrot, savakat, enzimeket és tanninport.
A filozófiai szakadék
A kritikusok azzal érvelnek, hogy a természetes bor nem konzisztens, néha hibás, és romantizálja a pontatlanságot. Olyan palackokra mutatnak, amelyeket az illékony savasság, az egéríz vagy a korai oxidáció sújt.
A hívők azzal kontráznak, hogy ezek a „hibák" gyakran jellegzetességek — hogy a konvencionális bor egy ipari termék, amelyből kiirtották a karaktert, míg a természetes bor a hely, az évszak és az emberi kéz valódi kifejeződése. Ahogy a legendás Marcel Lapierre mondta: „A bornak arról a helyről kell ízlenie, ahonnan származik, nem a pincéről."
Az igazság, mint általában, valahol a kettő között van. A legjobb természetes borok a legizgalmasabb, legélettelibb és legmeghatóbb borok közé tartoznak, amelyeket valaha kóstolni fog. A legrosszabbak valóban ihatatlanok.
Kulcsrégiók és termelők
Franciaország marad az epicentrum. A Loire-völgy (különösen Chinon és Vouvray) és a Beaujolais volt a mozgalom nulladik zónája. Nélkülözhetetlen termelők:
- Marcel Lapierre — A természetes Beaujolais keresztapja. Morgon-ja etalonnak számít.
- Catherine és Pierre Breton — Lenyűgöző természetes Chinon és Bourgueil.
- Domaine Julien Courtois — Radikális, elektrizáló borok a Sologne-ból.
Olaszország lelkesen ölelte magához a mozgalmat. Friuli az orange bor szívföldje, ahol olyan termelők, mint Gravner és Radikon, hónapokig macerálják a fehér szőlőt a héján. Szicíliában Frank Cornelissen megdöbbentő tisztaságú vulkáni borokat készít az Etna hegyén.
Grúzia, a maga 8000 éves borászhagyományával, amelyben kvevriket (föld alá temetett nagy agyagedényeket) használnak, a természetes bor spirituális hazája. Olyan termelők, mint a Pheasant's Tears és az Iago's Wine keltik fel a világ figyelmét.
Spanyolország természetes bor-fellendülést él át, különösen Katalóniában (Escoda-Sanahuja, Partida Creus) és a Kanári-szigeteken, ahol a filoxéra előtti szőlőtőkék vulkanikus talajban nőnek.
Ausztrália és Új-Zéland pezsgő színtérrel rendelkezik, olyan termelőkkel, mint Lucy Margaux, Momento Mori és Kindeli, akik a déli féltekén feszegetik a határokat.
Hogyan kezdje el természetes bor felfedezését
- Látogasson el egy specializált borbárba vagy boltba hozzáértő személyzettel
- Kezdje hűtött, könnyedebb stílusokkal — a pét-nat-ok (természetesen pezsgő borok) tökéletes belépő
- Legyen nyitott a megjelenéssel kapcsolatban — a zavaros borok normálisak
- Próbáljon orange borokat — fehér szőlőből vörösbor-szerűen készített, héjkontaktos borok
- Ne ítélje meg az egész mozgalmat egy palack alapján — a választék hatalmas
“Kevesebb pincemunka = több szőlőskert-hangzás.”
— Marcel Lapierre
