Eredet és történelem
A Sangiovese Olaszország legelterjedtebb vörösbor szőlőfajtája, amelynek eredete az etruszk korig nyúlik vissza. Neve a latin „sanguis Jovis" (Jupiter vére) kifejezésből származhat. Toszkánában évszázadok óta a borkészítés gerince; a Chianti régió már a 14. században dokumentálta használatát. A 20. századtól a szupertoszkán mozgalom újraértelmezte a fajtát, nemzetközi szőlőkkel házasítva.
Termőterületek
Toszkána a Sangiovese egyeduralkodó hazája: Chianti Classico, Brunello di Montalcino és Vino Nobile di Montepulciano a legrangosabb appellációk. Umbriában Montefalco Rosso-ban, Emilia-Romagnában Sangiovese di Romagna-ként jelenik meg. Korzikán Nielluccio néven termesztik. Kaliforniában és Ausztráliában is kísérleteznek vele, de a toszkán terroir marad a fajta legnemesebb kifejeződése.
Bor jellemzők
A Sangiovese jellegzetes rubinvörös színű, közepesen telt testű bort ad. Az illatban meggy, vörös szilva és málna dominál, gyakran szárított gyógynövények, tea és föld jegyeivel. Szájban élénk sav és feszes tanninok jellemzik, markáns és hosszú utóízzel. A Brunello di Montalcino stílus koncentráltabb és érlelésre alkalmasabb, míg a Chianti frissebb és közvetlenebb.
Ételek párosítása
A Sangiovese magas savtartalma miatt tökéletesen illik a toszkán konyhához. Vaddisznó ragu, bistecca alla fiorentina és paradicsomos tészták klasszikus párosítások. Pizza, focaccia és olívaolajos ételek is kiválóan megfelelnek. Pecorino sajt és érlelt parmezán természetes társak.
Nevezetes borok
- Biondi-Santi Brunello di Montalcino Riserva — a Brunello megteremtője
- Tignanello (Antinori, Toszkána) — az első szupertoszkán bor
- Fontodi Flaccianello (Chianti Classico) — 100% Sangiovese tökélyben
- Castello di Ama (Chianti Classico) — elegancia és terroir egyensúlya